Amennyiben Ön rákattintott az előző mondatra bizonyára sokféle módon próbált leszokni a kis rudacskákról.
Magának talán már megmagyarázta, hogy miért dohányzik, és talán azt is, hogy miért akarja abbahagyni. Érvek és ellenérvek.
A leszoktató kampányok rémségeit és az elrettentő példákat látva, az is megfogalmazódhatott Önben, hogy elég volt a füstölgésből - de azt is tudjuk, hogy ez egyáltalán nem könnyű.
Aki soha nem dohányzott, nem érzi a szenvedést, a vágyat egy szál cigaretta után, mert a szervezetében nem halmozódott föl a nikotin.
Amikor először rágyújtott, kevésbé élvezhette.Aztán kellemessé vált - később pedig már hiányzott. Egy-egy szál után pedig frissebbnek és aktívabbnak is érezhette magát. Ha pedig ideges lett, olyan megnyugtató volt elszívni egy szál cigit... Ez a két hatás - a szellemi aktivitás, és rohanó világunk túlfeszített tempójának elviselése, az ellazulás - kényszeríti a dohányost, hogy rágyújtson. Észrevétlenül függővé válhat bárki. Aztán, hogy jól érezze magát, egyre többször követeli szervezete a nikotint. Az csak a dohányos személyiségétől függ, mennyire enged a csábításnak.
Amibe oly sokan kapaszkodnak:
a dohányzásnak szertartása van ismeretlen társaságban a cigaretta kínálása átsegít a kezdeti kommunikációs nehézségeken
Ezek olyan kényszerek, amelyekről le kell mondani, ha valaki eldönti, hogy leszokik. A nikotinról le lehet mondani örökre, egyik pillanatról a másikra - de szervezetünknek természetesen komoly hiányérzete lesz! Gondolkodott már azon, hogy milyen "munkát" végez egy dohányos ember? Egy szál elszívása alatt átlagosan 10-szer emeli a dohányos ember szájához a cigarettát. Ha ezt napi húsz szállal számoljuk, már 200 kézmozdulatnál tartunk. Egy hét alatt 1400 - szor, egy év alatt pedig 73000 - szer zajlik le ez a mozdulatsor. A cigarettázás a dohányos mindennapjainak rendszeres, rutinos tevékenysége lesz. A legtöbben automatikusan gyújtanak rá étkezés után, telefonálás vagy kávézás közben - vagy gondoljanak a nehéz, fokozott koncentrációt igénylő helyzetekre, vagy a stresszhatásokra.
A leggyakoribb kérdés: Mi a jó módszer?
Mindenkinek egyedi módszerre van szüksége. A leszokni akaró dohányosnak el kell határoznia magát, hogy végérvényesen lemond a füstölgő rudacskákról. Nevezze meg azt a napot, amikor véglegesen leteszi a cigarettát - még az öngyújtót is tegye ki a táskájából, nehogy kísértésbe essen. Az élet különösen nehéz pillanataiban gondoljon arra, hogy csak az a nap legyen dohányzás mentes. A cigaretta gyakran átsegít a nehéz helyzeteken - de nem az egyedüli segítőtárs. Akár gyűjtheti is egy külön perselyben azt a pénzt, amit eddig erre a szenvedélyére költött!
Gondolta volna, hogy egy átlag dohányos egy életen át a levegőbe füstöl egy jó autót? Mindezekkel együtt nem lesz könnyű dolga. Készüljön felé arra, hogy barátai kínálni fogják - és eszébe fog jutni, hogy még egy utolsó szálat... Az a legjobb, ha tudatosodik Önben, hogy mire is vállalkozott. A dohányosok egyharmada évente elhatározza, hogy felhagy szenvedélyével, de pusztán önerőből ez alig 2%-nak sikerül! A legtöbb embernek eszébe sem jut, hogy valakitől segítséget kérjen, pedig baráti szó és a társaság remek fogódzó lehet ebben az időszakban. Talán a legfontosabb a kellő motiváció mellett az, hogy tartsa a kapcsolatot azzal az orvossal, aki akár naponta is meghallgatja a dohányzás nélkül átélt napok nehézségeit.
Végül egy adat - kommentár nélkül:
A nemdohányzó ember átlag 12 évvel tovább él, mint dohányzó embertársai.