Szinte mindenkinek zúgott már legalább egyszer a füle életében, ám ez a probléma a népesség öt százalékánál krónikussá válik. Márpedig a kellemetlen belső háttérzaj - néha egyenletes zúgás, búgás, máskor élesebb berregő, csengő hang - sokszor szinte az őrületbe kergeti az embert. Hisz a fülzúgás (latin szakkifejezéssel tinnitus) egy percig sem engedi a beteget ellazulni, pihenni, mindig.
Votisky doktor, a Madarász utcai gyermekkórház fül-orr-gégészeti osztályának vezetője elmondta, hogy a tinnitus majdnem mindig halláscsökkenéshez társul. Kialakulásának mechanizmusában számtalan tényezőt tettek már felelőssé, a hallójárat gyulladásától és elzáródásától kezdve, a dobhártya betegségein és a belső fül daganatain át, a gyógyszerek okozta halláskárosodásig és az agyhártyagyulladásig bezárólag. Ám a végső ok mindig valamilyen idegrendszeri károsodás, amely érintheti a belső fül szőrsejtjeit (ezek tulajdonképpen "idegvégződések"), az agyalapi magvakat, de elsősorban a legmagasabb szintű idegrendszeri struktúrát, az agy hallókérgét.
Votisky főorvos azt is elmondta, hogy ma általában értágítókkal, idegrendszerre ható gyógyszerekkel próbálkoznak. Zajjal - legalábbis ez idáig - nem igazán sikerült az alapzúgást elfedni. Léteznek ugyan speciális hallókészülékek, illetve a fülzúgásnál kellemesebb hangot kiadó segédeszközök, és a belsőfül elektromos ingerlésével is próbálkoztak, ám átütő eredményt nem sikerült elérni. Az állandó háttérzene azért valamelyest enyhíti a kínt, és az egész napos fülzúgástól elcsigázott embereknek a bekapcsolt rádió is segít elaludni.
Herta Flor doktornő, a heidelbergi egyetem kutatója és munkatársai makacsul ragaszkodtak a gyógyító, kívülről adott hangingerekhez - csak éppen más elméleti alapokra helyezett, gondosan megválasztott hangok segítségével, illetve a fülzúgásban szenvedők aktív bevonásával a terápiába. Abból indultak ki, hogy a hallókéreg károsodása hasonlatos - a fantomfájdalomnál észleltekhez, tehát amikor az amputált végtag helyén a beteg még hónapokig, esetleg évekig bizsergést, fájdalmat érez. Bár e fájdalom típus pontos mechanizmusát nem ismerik, korábbi kutatások már igazolták, hogy a levágott kezet, lábat képviselő agykéreg-részek funkcióját fokozatosan a szomszédos, más testrészekről impulzust kapó szürkeállomány régiók veszik át. Azaz a szürkeállományában, (az úgynevezett agyi plaszticitás következtében) megváltozik - jelen esetben felborul a testrészek normális "leképzése".
Ennek, az amputáció következtében kóros irányba eltolódott agyműködésnek a helyreállítása céljából, Flor doktornő és csapata tehát új módszerét először a fantomfájdalomban szenvedőkön próbálta ki. A végtagcsonkot enyhe, fájdalmatlan elektromos ingereknek tették ki, majd felszólították a betegeket, határozzák meg pontosan az egyes ingerlések helyét és jellegét. Ezeket az apró - hangsúlyozom: fájdalmatlan! - elektromos ütéseket az idegpályák az amputált végtagot képviselő agykérgi részekbe közvetítették, és hatásukra ezek a zónák fokozatosan visszanyerték régi funkciójukat. Ennek klinikai következménye: a fantomfájdalmak mintegy 70 %-kal csökkentek.
Kísérletek a hallókéreggel
A kísérlet eredményein felbátorodva, a német orvosok most már a tinnitusszal és a hallókéreggel kezdtek tüzetesebben foglalkozni. Kiderült, hogy míg egészségeseknél a különböző frekvenciájú hangokhoz azonos nagyságú agykéregrészek tartoznak, fülzúgásosoknál ez az arány, az élesebb hangok irányába tolódik el. Tehát, akár a fantomfájdalomnál, itt is megváltozik, felborul a normális érzőkéreg szerkezete.
Hogy a fiziológiás normális viszonyok helyre álljanak, a krónikus fülzúgásban szenvedőket felszólították arra, hogy próbálják megkülönböztetni az egymáshoz közeli hangokat. Ezeket a hangpárokat úgy válogatták össze, hogy a fülzúgás központjához közeli agykéreg zónáival legyenek kapcsolatba, azaz a mesterségesen gerjesztett hangok ezeket az agyrészeket ingereljék. Ez a terápiás kísérlet nagy erőfeszítést igényelt a betegek részéről is, ugyanis naponta két órán át tartott - négy héten keresztül. Volt egy kontrollcsoport is, akiknél nem válogatták meg, milyen hangokkal "trenírozzák" a hallókérget. Az eredménynek ennél a kísérletsornál, akár korábban az amputáltaknál, bíztatóak voltak: a betegek mintegy 35 százalékánál jelentősen csökkent a fülzúgás.
Még nem világos, hogy az állandó ingerlés hatására mi is történik pontosan az agyban. Akadnak kétkedők is. Gerhard Andersson, a svédországi Uppsalaban működő orvosegyetem kutatója például azzal érvel, hogy a fülzúgás ritkán tiszta hang, inkább összetett, különböző frekvenciájú zörejek kombinációja.
Ám számára is elgondolkodatóak az elméleti megfontolások. Például az a következtetés, hogy közvetve vagy közvetlenül, az agykéreg szintjén kell "megfogni" a fülzúgás problematikáját. Például időben adott, központi idegrendszerre, a hallókéregre ható gyógyszerekkel - hasonlatosan a fantomfájdalom fájdalomcsillapítókkal történő, műtét előtti és utáni sikeres kezeléséhez.
{loadmodule mod_custom,Időpontfoglalás}